100 évvel ezelőtt már sikeres, bejáratott vállalat volt az egyébként 1778-ban, Richard Garrett alapította Richard Garrett & Sons Ltd. Az eredetileg hordozható mezőgazdasági gőzgépek gyártására sepcializálódott vállalkozás már 1852-ben - ha nem is futószalagon - de hosszú összeszerelő csarnokban, munkafázisokban készítette gépeit. Ha a 20. század eleji technológia rendelkezésre állt volna a 19. században, Garrették talán Henry Fordot is megelőzik a futószalaggal. A 19. század végén áramfejlesztő cirkuszi gőzvontatóit előszeretettel bérelték és vásárolták Anglia szerte. Ahogy később gőzteherautóik is meghatározói voltak Anglia városi és vidéki életének. Hovatovább, a Garrett később Új-Zélandra és Ausztráliába is exportálta a strapabíró gőzöseit.
Van egy különös bája ezeknek a gőzteherautóknak. Kazán a fülkében, szén és vízvételezés, szénfoltos kezeslábasban és kesztyűben tüsténtkedő gépkezelők és fűtők. Mintha csak egy gőzmozdonyban ülnénk, csak kicsiben. Nagy előnye volt, hogy bárhol el tudtak menni a vasúttal ellentétben, s szükség is volt terepjáró képességeikre, hiszen ha elfogyott a víz, csak tóból vagy patakból tudak vételezni. A Garrett gőzautó 1931-ig maradt gyártásban, mikor már a belső égésű motorok javában meghódították a piacot, s ugyan ki akart volna már órákat tölteni azzal, hogy egy-egy fuvarra felmelegítse a kazánt. Ekkorra a szén- és faégető gőzgépek már túlságosan nehézkesnek bizonyultak a robbanómotoros vetélytársakhoz képest.
A Matchbox korábban, a Models of Yesteryear sorozatban tucatnyi Garrettet készített, de később a Matchbox Collectibles szériában is emléket állított Nagy Britannia egy sikeres gőzteherautójának. Az én gyűjteményemben az 1929-ben a néhai Rainford Agyagárunál szolgált Garrett 1:64 méretarányú másolata szerepel, még eredetiségi igazolvánnyal együtt. A fényképek 2021 telén, februárban készültek.
