A lengyel Zuk kisteherautó kétségkívül szerves része volt a szocialista utcaképnek . A hullámlemez fülke, a magasan hordott fa plató, a kiálló ajtókilincs és a csillogó dísztárcsa igazi védjegyeivé váltak a lublini furgonnak. A szocialista autóipar egyik, talán legsokoldalúbb haszongépjárműve volt, hiszen készült belőle dobozos furgon, platós és ponyvás változat is, s a fülkéből is készült dupla- és szimplakabinos változat egyaránt. A legextrémebb Zuk talán a tűzoltófurgon volt, amelyből Magyarországon is szolgált pár darab. A DeAgostini az A-11B jelzésű rekeszes kisteharautót vette fel a kínálatba, s a korábban bemutatott DeAgostini kisautókhoz hasonlóan a Zuk is egy gyönyörű és részletes modell.
A végtelenül egyszerű kisteherautót bármilyen hihetetlen is, de egészen 1998-ig gyártották, túlélve a rendszerváltást. Egyaránt nagy kedvence volt a költöztetőknek, sírköveseknek, piacosoknak, akik nem ritkán mozgó árusító pultként is használták.
A DeAgostini kisautó talán egyetlen gyenge pontja a színválasztás. Az egyszerű és unalmas szürke helyett én jobban örültem volna a klasszikus "Zuk-sárgának", de ez legyen a legkevesebb. Az 1:43 méretarány egy kisteherautó esetében meghálálja magát, jól kivehető a Lublin városára utaló kecskés címerpajzs, de a krómtárcsák, az ablaktörlők, a lámpák és az üzemanyagbetöltő csonk is érvényesülnek, ahogy a pótkerék is ügyesen megbújik a rekesz alatt. Bár a nagytestvért ma már ritkán látni itthon, szülőhazájában, Lengyelországban máig vannak Zuk old timer klubok, de az sem ritka, hogy még ma is aktív munkaeszközként használják, hiszen ennyi év után is gond nélkül elviszi az árut A-ból B-be.
